M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

Zöld fű között sárga pitypang, kicsi libák jönnek sorban, ez is sárga, az is sárga, be nem áll a libák szája.   Zöld füvecskét csipegetnek, ide-oda lépegetnek szélúrfi is arra kószál, megtréfálja a sok libát.   Kacarászva térül, fordul, pitypangokra kicsit ráfúj, érett pitypang tollpihéje, száll a kislibák fejére.   A kislibák csodálkoznak bóbitával szaladgálnak, szellő lányka is arra jár, pitypang pihe égbe száll. 2025. Kép: Pinterestől

    Ó, természet, oly csodás vagy, "zöld tenyeredben ringok én" testem betegségtől bágyadt, karjaidban most nyugodnék.   Megfáradt arcom ráncait tavaszi szél simogatja, űzné bajaim nyomait, mosolyomat csalogatja. Csodát alkottál Istenem, körforgása lenyűgöző, minden gondosan tervezett, egyszerű és elbűvölő.   Virágszirmokkal hajamban halk sóhajtással ajkamon, mert örök vagy, halhatatlan, hozzád röppen gondolatom. 2025.  Idézet, Hajnal Anna: Ki süt a nap című verséből. Kép Pinterest

  "Nem Pesten történt amit hallotok ott ily regényes dolgok nem történnek" Meleg nyár volt akkor, szénák petrencében, érte indult a szekér gazda béresével, annak módja szerint mindet felpakolta, rudazó rudat tetejére dobta, kender kötéllel jó feszesre húzta, maga is felmászott, indult hazaútra, halkan fütyörészett, hogy az idő teljen, négy ökör sem futott, nehéz volt a teher. Álmosság gyötörte éjszaka udvarolt, mámoros álmában szép kedvesével volt, vágyakozva idézte meggypiros ajkait, ölelte derekát, emelé szoknyáit, ám ekkor a szekér gödörbe ugratott, felébredt a legény, álma szertefoszlott, újra fütyörészett, hogy az idő teljen, négy ökör sem futott, nehéz volt a teher. Lassú pillantással a tájat fürkészte, érett búzatáblák lágy ringását nézte, lelki szemeivel Rózsikáját látta, karcsú derekán ringott sok szoknyája, hitte is meg nem is, dörzsölte a szemét, távolban egy lányt épp felfedezni vélt, mikor megismerte, jó nagyot kurjantott, szép kedvese volt az, akihez leugrott, m...

csendes alkonyon naplemente fényében szemek beszélnek halk szívdobbanás hullámok gyűrűjében egyre gondolnak örök hűségük  jelképe szerelemnek utolsó táncig 2025. kép Internetről

  Múltban kutakodva egy emlékkép villan, unatkozva álltam léces kiskapunkban, porzott a szekérút erdő felől jöttek, nyárvégi melegben tüzelőt cipeltek. Feslett csizmájában ember jött elsőnek, foga között pipa hátán köteg rőzse, fején a kalapja csurgóra állítva, kilógott alóla szép fekete haja. Színe hagyott inge, foltozott nadrágja, biz' nem hasonlított a cigány vajdára, kevéssel mögötte asszonya követte, lábujjai között út porát megszűrve. Nagy rózsás fejkendő haját eltakarta, sokráncos szoknyáját dereka ringatta, hátán nagy batyuban pujája ordított, vörös volt az arca, biztosan éhes volt. Mögöttük a sorban még három gyerek, villogott a szemük, ágakat cipeltek, kicsit féltem tőlük, hátrafelé léptem, addigra a mama ott termett mögöttem. Adjon Isten Gazsi! Álljál meg egy szóra, van itt némi kenyér, meg egy kis szalonna. Marcsa gyere velem, hívta be az asszonyt, adok neked ruhát, meg egy fejre valót. Én is mentem velük gyerekektől féltem, pedig nem bántottak, falták a kenyeret, árokp...

  Költészet világnapján elgondolkodom, miként születnek verseim a papíron. Gyötrelmesek a percek az órák, üres papíromra lámpa veti árnyékát. Fejemben hiába repülnek a gondolatok, rímekbe szedéssel viszont bajlódok. Lehunyt szemeim látnak sok szépséget, szinte könyörögnek, írjak róluk verset. Párszor ébren maradt velem az este, hogy versem születését meglesse. Ó, szegény este, sokszor pórul járt, mikor tollam nem pazarolta a tintát. Minden hiába, ha nem, hát nem, amatőr vagyok, nincs mit tennem. Múzsám ha van, sűrűn félrelép, hiába édesgetem, másfelé néz. Egy dolog vigasztal e jeles napon, verseskötetek sora a polcomon. Nagy költőink gyöngyszem versei ma este is feledtetik kudarcaim. 2025. 03. 21. Kép a Pinterestről

Furcsa dolog történt ma velem, nem ébresztett az a fránya vekker, így amikor magamtól felébredtem, majd megállt a szívverésem. Tizenegy óra múlt pár perccel, és én még nem reggeliztem, ám, ez lenne a kisebbik baj, iskolába sem mentem ma. Gyorsan fejemre húztam a takarót, ha már így esett, alszom még egy jót. Szempilláim ólom nehezek lettek, gondolataim újra az álmok színes ösvényén tekeregtek. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem üldözne a tanári kar. Matektanár körzővel fenyeget, kihagytad a felmérőt, te rossz gyerek! Mögötte a biológia tanárnő egy csontvázzal közeleg, hol volt az agya, gyorsan mutasd meg! A többiek pedig nyomultak utánuk, ijedtemben a vekkert vágtam hozzájuk. Az bizony egyfolytában berregett, én pedig rémült szemekkel ébredek, vörös hajam, majd lángra lobban, veríték folyik rólam patakokban. Ám a dühös tanárok helyett, anyukám ijedten nézeget. Mi történt kisfiam, életem virága, olyan a hajad, mint a szénaboglya, takaródat görcsösen markolod, ideje felkelni, s inni a ka...