M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

  Januárban nagy a hó, készülhet a hógolyó. Februárban fú a szél, meleg kabát sokat ér. Márciusban süt a nap, a hóvirág kibújhat. Áprilisban jön a nyúl, piros tojás elgurul. Májusban tavasz van, kint vagyunk a szabadban. Júniusban jön a nyár, meleg már a napsugár. Júliusban aratunk, szaporodik a magunk. Augusztusban pihenünk, egész nap csak henyélünk. Szeptemberben berregnek, iskolába csengetnek. Októberben gesztenye, koppanhat a fejünkre. Novemberben jön a tél, havat hord a hideg szél. Decemberben karácsony, csengő cseng a faágon.

  Véget ért a 2024-es év, és ebből az alkalomból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged. 2024-ben egy-egy szerzőnek átlagosan 8 verse jelent meg a  www.poet.hu  cím alatt. Tőled 15 verset publikáltunk az év során, ami jóval meghaladja az átlagot. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 24.3 naponta került fel tőled vers a Poetre. Igazán termékeny vagy, csak így tovább! :) A 2024-ben publikált verseidet összesen 3545 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 10%-ába tartozol. Erre igazán büszke lehetsz, gratulálunk!  Ítélet   című versed volt a legnézettebb 603 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 182-en szoktak megtekinteni). 259 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket.  Kertemben élhetsz  című versed volt a legnépszerűbb 24 kedvencnek jelöléssel. Ez a versed az idén publikált művek több mint felénél sikeresebb volt! A régebbi verseid is g...

  Ballag már az Ó év, lyukas a bakancsa, rongyos a kabátja, zörög minden csontja. Nyomában az Új év legényesen járja, bársony a papucsa, cifra a kabátja. Tarisznyája tömve mindenféle jóval, zajosan érkezik, tánccal, síppal, dobbal. Még semmit sem ígért, ujjával csalogat, faragott botjával előre mutogat. Látod, ott bőség vár, ha szorgalmas leszel, úri módon élhetsz, gyere, gyere kövess! Elindulok vele, nincs más választásom, tartotta-e szavát, jövőre megírom. Kép: Pinterest

  Őszi szelek sepernek a tájon, hideg már a hirtelen jött zápor, falevelek egymás hegyén-hátán, sajnálják a szép nyár elmúlását.   Míg a fenyők gyönyörűek, zöldek, őszi napfény simogatja őket. "Mintha semmi se változott volna," irigyli őket a sok fázós fa.   Fák! Míg alvó rügyeket ringattok, tavasszal friss erőtől duzzadtok, zöld levelekből lesz koronátok, fejszék hangját ugye hallottátok?    Pár nap dicsőség a fenyők sorsa, ám, magjukat elhintik okosan, minden tavasszal új élet fakad, örök életük biztosítva van.   Újrakezdés évszaka a tavasz, kopasz fákon rügyecskék pattannak, reménykedünk, mi is felfrissülünk, tavasz jöttének mindig örülünk.

  Advent idején az Úr most is megfújatta az égi harsonákat. Hangjukra mindenfelől sietve repültek az angyalok, hogy meghallják a szavát. – Mint tudjátok, lenn a Földön sok-sok ember él egymás mellett szeretet nélkül. Most is, mint eddig minden évben egyetlen feladatot kaptok. Keressétek fel ezeket az embereket és szívükbe töltsetek szeretetet. Karácsony szent estéjén minden ember boldogan, békességben, szívükben szeretettel várja a kis Jézus születését. Majd áldását adta a hatalmas angyal seregre, és a Föld felé irányította őket. Már indult vissza a hatalmas térről, amikor észrevette, hogy az egyik sarokban egy kicsi angyalka szomorkodik. – Ó, angyalkám, te miért nem indultál el a Föld felé? Ugye ez lesz az első utad? Látom, nem tudod, mit kell tenned, de ne aggódj, segítek neked. Elküldelek egy idős házaspárhoz, Zsiga bácsihoz és Julis nénihez. Ők évek óta szeretet nélkül élik életüket. Valaha nagyon szerették egymást, de egyetlen gyermekük elvesztéséért teljesen feleslegesen, egy...

  Csillagfényes éjszakán istállóban született, nem volt pompa csak szegénység, édesanyja könnyezett. Fenn az égen nagy örömmel ujjongtak az angyalok, hírül vitték a világnak, megszületett a Megváltónk. Kis Jézuskát köszönteni útra kelt a három király. Gáspár, Menyhért és Boldizsár, vittek aranyat, tömjént, mirhát, bölcső előtt leborultak, kis Jézusnak így hódoltak. Azóta ünnep a Karácsony, békesség madara ül az ágon, vigyázzunk e békességre, itt maradjon ne röppenjen, egész évben velünk legyen. Mi is köszöntsük a kis Jézuskát, földre született Isten Fiát. 2024.

  Tomi anyukájával és nagyszüleivel, egy kicsi dunántúli faluban lakott. Egy sajnálatos balesetben apukája elhunyt, Ő pedig súlyos lábsérülést szenvedett. Így, szinte egész nap tolókocsijában üldögélt, nyáron, a verandán, télen az utcára néző szobaablak előtt. Mindkét helyről kényelmesen láthatta a falu utcájával párhuzamosan haladó fényes vasúti síneket, amelyeken, éjjel-nappal felváltva robogtak a tehervonatok, és a személyvonatok. A falunak nem volt vasútállomása, így Tomi sóvárgó szemekkel csak a gyorsan elsuhanó vagonokat nézhette. Iskolába lábsérülése miatt nem járhatott, magántanuló lett, és nagyapja segített neki a tanulásban. Nagyon okos kisfiú volt, sokat olvasott, gyönyörűen rajzolt vonatokat, gőzmozdonyokat. Anyukája külföldön dolgozott, hogy minél több pénzt tudjon küldeni szüleinek. Amikor csak tehette hazajött Tomihoz, és ilyenkor táskájában mindig ott lapult egy-egy kicsi mozdony, vasutakról szóló könyv. Tomi örült ezeknek az ajándékoknak, de titokban másra vágyott....