M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

Csúszik-mászik a hernyó, neki ez az élet nem jó. pillangó szeretne lenni, ám, esélye, bizony semmi, bánatában tükröt keres, elébe ül, úgy kesereg.   Kicsi tükröm sírva nézlek, nálam bizony mindenki szebb! Se kezem, se lábam, csupa ránc a hátam, zöld vagyok és csúnya, rám ugrik a béka.   Mondd meg nékem mit tegyek, hogy szép és kívánatos legyek? Úgy szeretnék repülni, pillangókkal táncolni, szellővel incselkedni, virágoktól nektárt csenni.   A tükör homlokát ráncolja, mit is mondjon a hernyónak. Gondolkodik, gondolkodik, itt már csak a csoda segít, míg a hernyócska pózol, varázs szavakat mormol.   Ha tapsolok nyisd ki szemed, a látványtól jó kedved lesz! Kinyitja szemét a hernyó, tükörben egy szép pillangó, szárnyaival integet, hernyócska boldogan nevet.   Lám, megtörtént a csoda, pillangó lett egy pillanatra. Kívánsága teljesült, igaz, sehová sem repült, hernyótestével megbékélt, most egy falevélen henyél. 2024.

  Havas utcákon át, ballag a Mikulás, hátán nehéz zsákja, hó hull sapkájára. Gyereksereg várja, énekkel köszöntik, nagy-nagy izgalommal hazáig kísérik.   Leteszi a zsákját, ajándékot keres, csillogó szemekkel várják a gyerekek. Mikulás is boldog, egy kicsit még marad, vidáman mosolyog, zsibong a gyerek had.   Szakállát simítja szívében szeretet, pár csomag ajándék, mily nagy csodát művelt. Lassan készülődik felveszi kabátját, a szomszéd faluban is gyerekek várják. 2024.

  kutyám szomorú esze súgja szökjön meg mást dobog a szív 2024.

  Unalmas este volt. A teret megvilágító kandeláberek tanakodtak, vajon mi történhetett? Órák óta senkit sem láttak. Nem sétáltak szerelmespárok, a padokon nem üldögéltek idős emberek. Még a kutyákat sem sétáltatták. Pedig, tegnap ilyenkor nagy volt a nyüzsgés. Az emberek kisebb-nagyobb csomagokat, fenyőfákat cipeltek. Ma meg senki sem tapossa a frissen lehullott havat. - Hé, barátom! - kiáltott át egyik kandeláber az út túloldalán álló társának. Te tudod mi történhetett ma este az emberekkel? - Nem tudom - válaszolta, én még csak egy hónapja kerültem ide. De, mindjárt megkérdezem a szomszédomat. Már egy óra hossza is eltelt, mire a tér összes kandeláberéhez elérkezett a kérdés. Végül a tér legtávolabbi csücskében álló ütött-kopott, rozsdafoltos öreg kandeláber tudta a választ. - Ó, hát ti nem tudhatjátok, mert újak vagytok. Ma van Szenteste, a kis Jézus születésének éjszakája. Nagy ünnep ez az embereknél. Ilyenkor mindenki otthon van a családjával. Feldíszítik a karácson...